~Második rész~

Sziasztok! A részek valahogy felcserélődtek és ezért újra kitettem ezt a részt (Zsófi). Igazából Timi írta, szóval remélem tetszik, komiban várom a véleményeket!! :)

A házunk, amiben lakni fogunk, nagyon szép volt. Az én szobám olyan volt, mint én. Anyu már biztos eleve így akarta ezt az egészet berendezve, mire megérkezünk. Hát, sikerült! Kinyitottam a bőröndömet és elkezdtem kipakolni. A legfelső polcra tettem a mindennapi ruháimat, a középsőre azokat, amiket randira vennék fel, de persze ezek csak farmerek, meg pólók, a legalsóra pedig az itthoniakat.

Mivel ez mégis csak London, a világ egyik legdrágább városa, muszáj, vagyok valahol dolgozni, ezért elindultam, és az összes lehetséges állást megnéztem. Volt egy cukrászdában, ami azért nem jött össze, mert nem túl nagy a sütési tudományom. Amit meg tudok csinálni, az nem túl jó. Pincérállás is volt, de azon hamar túlléptem. Nem leszek senki csicskája. Még a Victoria Secret modellügynökségnél is volt hely, de az alakom miatt azonnal elutasítottak. Így az utolsó lehetőségem egy hotel volt, amibe fellépőket kerestek estére. Na, ez már tetszett! Csak elénekeltem egy dalt, és már fel is vettek, ráadásul ez London egyik leghíresebb hotelja. Anyum remélte, hogy jobb munkát találok, de végül is, ezzel is elégedett.

Az első munkanapom ma este lesz. Rajtam kívül még három lányt vettek fel, aminek nagyon örülök. Jesy, Leigh-Anne és Jade nagyon aranyosak. Hamar jóban lettünk. Mivel négyen vagyunk, így együtt kell énekelnünk egy csapatban. Három dalt kell előadnunk, azok közül az egyik a Counting Stars című dalra esett. Az este folyamán a vendégek kérhetnek tőlünk számokat és azokat vagy együtt vagy szólóban előadhatjuk.

Egész délután csak énekeltem. Néha már a szomszédok ránk is szóltak, mi ez a nagy lárma, de nem nagyon zavart.

Este hétkor kezdődött a melónk. Már mind a négyen nagyon izgultunk. Felcsendültek az első dallamok és elkezdtem énekelni a(z) One Republic számot. Ezt a dalt kevertük a Holy Gray-jel és a Smells Like Teen Spirit-tel. Nagy sikert arattunk. A következő pillanatban egy nagyon ismerős fekete hajú srácot vettem észre. Öten voltak. Mikor felismertem azokat a híres göndör fürtöket, minden világossá vált. A(z) One Direction itt van. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, mikor Zayn rám nézett. Azok a gyönyörű barna csillogó szemek!

Mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott, felállt, és a színpadhoz jött, és kért tőlem egy számot. A Bad Boy  című számot mondta, így azt kezdtem el. Egész végig mosolyogva figyelt, majd a szám végénél mondott valamit csapattársainak és odajött hozzám.

- Mi a neved?- kérdezte, még mindig azzal az ellenálhatatlan mosolyával.

- Öhm… Perrie…. Perrie Edwards- dadogtam.

- Én Zayn vagyok, de szerintem már ismersz – kacsintott rám. Ez volt az a pillanat, hogy majdnem elájultam, mikor is a főnök szólt, hogy jöjjek vissza, mert énekelnünk kell.