~Nyolcadik rész~

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszik! Jó olvasást, puszi: Timi 

Nem tudom mit tegyek. Zayn az első pillanattól kezdve tetszett. Azok a gyönyörű,mogyoróbarna szemek, melyek csillogva nézik a világot. A borostás arca, melyre ha puszit adok egy kicsit szúr, de olyan jól áll neki. A haja,ami mindig tökéletesen van beállítva, és ha kezeimmel belenyúlok,tönkre teszem a hatást, de nem panaszkodik. Na jó, néha szóvá tette,de nem ez a lényeg. Tudom,hogy szenved miattam és ez fáj. Nagyon rossz így látnom Őt. Annyira hiányzik,de ma lehet látni fogom. A csajokkal ma is éneklünk az étteremben, utána az X Factorban. Remélem eljön. Az este Zayn nem jött el. Hiába hívtam nem vette fel a telefont,üzeneteimre pedig nem válaszolt . Szomorúan vettem tudomásul, elfelejtett,nem érdeklem többé.

 *Zayn szemszöge * 

Egyszerűen fáj. Már nem tudom mennyi ideje,de ki sem mozdultam a házból. A srácok próbálnak nekem csajokat mutatni, de egyik sem olyan, mint Ő. Perrie különleges. A szőke haja, amiből árad a narancs illat, a kék csillogó szeme, amiből árad az a sok szeretet és a mosolya,ami elvarázsol. Ő olyan más. Még Sosem estem bele ilyen hamar valakibe, mint belé. Most itt vagyunk kilométerekre tőle,egy másik kontinensen és ő folyamatosan hív, de én nem veszem,fel. Nem tud róla, hogy itt vagyok és nem tudom hogy mondjam el neki. De már elég volt a hiányából, legalább a hangját szeretném hallani. Megcsörgetem és várok. Csak a hangpostája hozza be. Keservesen dobok egy hátast az ágyra és ordítok egy nagyot. Miért? Miért nekem kell mindig szenvedni? 

*Perrie szemszöge * 

A mentorok Házába, a Jesy-vel való csapattal nem kerültünk,be és úgy látom, Jade meg Leigh-Anne se. Sírva mentünk le a színpadról, majd mentünk volna ki az épületből, mikor mindenkit összegyűjtöttek. Hirtelen a nevemet hallottam és még másik 3 lányét, Jesy-ét, Leigh-Anne-ét és Jade-ét. Kézen fogva mentünk vissza a színpadra. Nem értettük miért. A mentorok elkezdtek mindenfélét mondani majd elmondták, tovább jutottunk négyen egy csapatban, ha mi is szeretnénk.Azonnal rábólintottunk. Este immár kiünnepelve magunkat estem be az ágyamba és elővettem a telefonom. Mikor megpillantottam a nevét, azonnal rányomtam a hívásra. El sem tudom hinni, hogy keresett. Megcsörgettem,majd vártam, hogy felvegye. Már vagy hetet csörgött,mikor egy bosszús, rekedtes hang szólt bele: 
-Mi van már megint? Hányszor mondjam még el, hogy ne hívogassatok! Hajnali kettő van, emberek,szeretnék aludni. KÖSZÖNÖM.-mondta, mire elszomorodtam. Szerintem nem is látta, hogy ki hívja őt. Biztos már sokan hívták. 
-Bocsi,akkor majd visszahívlak később. -mondtam szomorúan és már raktam volna le, mikor beleszólt.: -Perrie? -kérdezte már sokkal frissebben. 
-Igen,én vagyok. Minden rendben veled? És hol vagy? Miért nem vetted fel a telefont?- kérdeztem egyre többet, de szerintem a felét sem értette meg. 
-Öhm...Amerikában vagyunk a srácokkal, és sajnálom, csak próbáltunk, koncert volt és az időeltolódás miatt nem tudtunk beszélni. 
-Miért nem mondtad,hogy elutaztok? -kérdeztem, már majdnem könnyezve. Azt hittem mindent elmond nekem. Ez most eléggé rosszul esett.-Tudod, hogy vártam, hogy csak írj valamit? Találkozni akartam veled. Azt reméltem eljössz az étterembe, de nem voltál ott. Azt hittem örökre megutáltál erre csak annyi, hogy elutaztatok az USA-ba. Mondd, megterhelő lett volna,hogy szólsz?
-Kicsim... Figyelj, te ezt nem értheted -magyarázkodott. 
-Ne nevezz így és különben is, miért ne érteném? El akartál felejteni -mondtam,már majdnem sírva. 
-Mi? Ne beszélj hülyeségeket! Eszem ágában sem volt én csak.. 
-Nem érdekel,hagyjál békén! Ha ennyit nem tudsz elmondani, hogy lehetnénk együtt? 
-De Perrie...  
-Nem érdekel! Ne keress többé oké? -mondtam és letettem. Sírva feküdtem le aludni, de álom nem jött a szememre. Egész végig csak az Ő szemei és arca voltak a gondolataimban,amiket nem tudtam kiverni a fejemből. 
*Zayn szemszöge * 
Ezt nem hiszem el! Asszem szakított velem. Sőt, biztos. Olyan nagy hülye vagyok. Elveszítettem életem szerelmét, csak azért, mert nem mondtam el neki, hogy elutazunk. Gondolom tudjátok ezek után nem érdekelt hány óra van, nem tudtam tovább aludni. Átmentem Louis-hoz, aki általában mindig megért, de most kiküldött abból az okból, hogy aludni szeretne. Hát oké! A reggelem további része borzalmasan telt. Már idegességemben szétdobáltam mindent, szomorúságomban könnyeket eresztettem és folyamatosan üzenetekkel bombáztam hercegnőmet. De nem fogom feladni! Mindent megteszek, hogy megbocsájtson nekem és újra az enyém lehessen. Tudom, hogy szeret engem. Kimondta.

~Hetedik rész~ Összefoglaló

Sziasztok! Ez a rész kicsit rövidke lett, ígérem máskor hosszabb lesz Jó olvasást! Puszi: Zsófi

*Perrie szemszögéből*

Ma reggel korán keltem, nem tudtam kiverni a fejemből Zayn-t...Felmentem Skype-ra és Niall volt fent egyedül az ismerőseim közül. Egyből felhívott, biztos eddig is rám várt. Felvettem.
-Szia Niall! Hogy vagy/vagytok?
-Szia Pezz! Rég beszéltünk!! Én jól, köszi, remélem te is!!
-Aha..-vittem le a hangom-
-Na engem nem tudsz becsapni! Tudod, rám mindig számíthatsz, mindig is jóban voltunk! Zayn amúgy is elmesélt mindent tegnap. Nagyon maga alatt van. Miért vagy rá mérges?
-Én?? Mérges?? Rá?? Ezt honnan veszi?
-Hát mert lemondtad a randit és nem akarsz vele beszélni se.
-Szobafogságot kaptam. Ezért nem mehettem el a randira. Szégyelltem elmondani, mert azt gondoltam, kinevettek. Nem vagyok kislány, csak ami este történt az tényleg durva volt és anya mérges, pluszba még meg is vertek. Annak se örült, hogy szakítottam Zac-kel..De ezt nagyon hosszú lenne elmondani, de meg szeretném vele beszélni, hogy én őt szeretem. -hadartam el Niall-nek az egészet, ő pedig csak bólintott, nekem az arcomon a könnyek sorban folytak le.
-Nyugi Pezz! Ne sírj!!
 
-Pezz, indulnunk kell az X faktorba! Messze van, a végén el ne késsünk! -mondta anya.
Csak bólintottam. Anya kiment, szóltam Niall-nek hogy megyek és este még beszélek vele. Ezt letudva. Bementem a fürdőbe majd a kádba másztam. Magamra engedtem a vizet és egy kis ideig ott időztem. A rádiót bekapcsoltam és mire ki akartam jönni a kádból, a rádióból a Gotta Be You  szólt. Mivel még törölköztem, végig hallgattam a számot, de amikor meghallottam azt a hangot...(1:46), ismét rám tört a sírás. Amióta Zac-cel összevesztünk, egyáltalán nem beszéltünk... Zayn-ről nem is beszélve. Nagyon várta már azt a randit, az az igazság, hogy én is. Nagyon maga alatt lehet, de én nem akartam neki semmi rosszat. Mindenképpen szeretnék vele újra találkozni és megbeszélni mindezt. Hiányzik. 
-Pezz!! Gyere, elkésünk!! -kiabált fel anya és én már indultam is. Persze végig Ő járt a fejemben.

*Zayn szemszögéből*

Szerintem ma nem mászok ki az ágyból. Egész este csak Perrie járt az eszemben. Gyönyörű szőke haj és persze a csodálatos kék szemei. Nem értem  miért szólt közbe Zac..úgy tudtam, már nincsenek együtt.Akkor miért kellett ilyen óvodás hisztit lecsapnia emiatt? Még bocsánatot se kért tőle. Ha tudtam volna, hogy még együtt vannak, semmi áron nem tettem volna keresztbe nekik. De  Lehet hogy ezért haragszik rám? Akkor nagyon elrontottam, mert

       "Ő az a lány, aki az első pillanattól kezdve, mikor megláttam, megbabonázott. Pezz pont az ellentéte az összes barátnőmnek. Nekem eredetileg a barna hajú, barna szemű lányok jönnek be, de Ő más. Ő felkelti az emberek figyelmét gyönyörűségével. Ráadásul indul az X-Factorba, ami egy nagyon jó döntés volt Tőle. Eszméletlen hangja van. Amikor azon az estén észrevettem Őt, és kiderült, hogy ott dolgozik, kérdés sem volt számomra, hogy egy ideig ez lesz a törzshelyünk. Meg kell szereznem Őt. Lehet, hogy engem választott, de nem érzem még magaménak. Lehet, azt hiszik majd, hogy csak kihasznál, ha megtudják ezt az egészet, de Ő nem tenne ilyet. Az arca nem erről árulkodik"  
                                                     
                                                                                     By, Zayn Malik

Olvastam el a Pezz-től kapott kis füzetemben az első oldalt. Minden gondolatomat ide írom le. Persze csak Ő róla fog szólni. Ahogy újra átfutottam a szöveget, eszembe jutott a nevetése, a meseszép hangja, az illata és a hatalmas szeretete. Hiányzik.

-Jó reggelt Zayn! Hát veled meg mi történt? -jött be az ír szőkeség és egyből kiszúrta, hogy baj van.
-Szia! Hát, tudod...csak Perrie..
-Ne is folytasd! Tudok mindenről! Azt is, hogy mi lesz a dolgod! Beszéltem vele és megy az X faktorba. Szerintem meg kéne lepned valamivel!
-Tényleg?! Niall, nagyon köszönöm! Jövök neked eggyel! -mondtam gyorsan elkészültem és már rohantam is a stúdióba.
Odaértem, éppen Perrie következett. Leültem Paullal a leghátsó sorba és onnan figyeltük az előadást. Nagyon ügyes, biztos ő nyer!

*Perrie szemszögéből*

Hamar oda értünk méghozzá elé pontosan. Pont én következtem. Elhatároztam, hogy amíg énekelek, elfelejtem Zayn-t, mert tuti sírni fogok. Nagy nehezen sikerült. Felmentem a színpadra. 
-Szia Perrie! De jó, hogy újra látunk. Ma mivel készültél? 
-Az egyik feldolgozásom, a címe Bad Boys.
Már hozzá is kezdtem. Nagyon bele éltem magam, nagyon imádom ezt a számot. El is felejtettem egy ideig Tudjátokkit. Szerintem jó voltam, de majd a zsűrik eldöntik. Amikor a végére értem, valaki felállt hátul és elkezdett tapsolni jó hangosan. Először nem láttam, mert sötét volt de a fények rá szegeződtek és most már tisztán láttam mindent. Zayn volt az. Kirohantam a színpadról és megint elkezdtem sírni. Valahogy mégsem állok készen arra, hogy ezt megbeszéljem vele. Már az öltözőm előtt álltam, és egy nagy virágcsokrot találtam ott.


Egy cédula is volt benne:

"Kedves Perrie!  Ma este lenne kedved eljönni velem valahova? Muszáj beszélnünk. Este 6-kor várlak a kaputok előtt.  Zayn.

 Ez a kedvenc virágom és pluszba még Ő tőle kaptam?? Nagyon örülök neki!! De akkor itt lesz az ideje, hogy elmenjek és beszéljünk. Remélem megért engem. Nem akartam neki rosszat. Felvettem a kezembe a virágom és elindultam a kijárat felé. A lányoknak már egy ideje itt kéne lenniük. Még vártam rájuk egy ideig, de lassan elindultam a kijárat felé. Anya ott várt engem a kocsival. Beszálltam és anya egyből rákérdezett, hogy kitől kaptam a virágot. Sajnos hazudnom kellett, mert ha tudná, hogy Zayn-től van, tuti ki lenne akadva..
-Az egyik rajongómtól. -mondtam és egy könny folyt végig az arcomon. Egy nagyon furcsa érzés van bennem. Nem tudom kiverni a fejemből. Ilyet még senki iránt nem éreztem.  Szeretem őt, de anya még mindig azt mondja nekem, a gondolataimat megzavarva, hogy felejtsem el azt a "sztár fiúcskát" és inkább legyek Zac-kel. Kis korom óta ismerem, jó fej. Csak néha tud nagyon agresszív lenni. Én már elmondtam neki, hogy szakítottunk, akkor miért kellett elrontsa?   Hazaértünk, felmentem a szobámba és úgy döntöttem, kicsit pihenek 6-ig. Hamar elnyomott az álom. 

*Zayn szemszögéből* 

...de a fények rám szegeződtek és most már tisztán látott engem.
Én pedig csak annyit, hogy könnyekkel küszködve rohant ki a színpadról. Nagyon jó volt ma is a színpadon. A zsűrik furcsán néztek rám,  de Paul szólt, hogy már megyünk is. Remélem, a csokrot már megkapta. Kimentünk az épületből és összefutottam a lányokkal. 
-Sziasztok lányok! 
-Szia Zayn! -köszönt mindenki- 
-Bocsi, sietnünk kell, eltévedtünk egy kicsit..-mondta Jade- Elkéstünk?
-Már vége van. 
-Perrie hol van? -kérdi Jesy és Anne egyszerre-
-Lehet hogy már haza ment, nem tudom. -hajtottam le a fejem-
-Valami baj van? -jött oda hozzám Anne-
Semmi, semmi! De most mennem kell, bocsi. Majd máskor beszélünk! Sziasztok!
-Szia! -köszöntek el-

Még mindig Ő jár a fejemben. Perrie. Ha eljön a találkozóra, remélem megbeszélhetem ezt vele, mert ez így nem mehet tovább. Miközben haza felé gyalogoltam, a csodálatos hangja járt a fejemben. Ki kell bírnom hatig! Vajon ő mit gondolhat? Bementem a házba, a többiek a konyhában. Halkan felosontam a szobámba, ledőltem az ágyamra és vártam a 6 órát. 

~Hatodik rész~

Sziasztook! Meghoztam a kövi részt! Kis késéssel, de itt van! A következő részt Zsófi írja. :)  Jó olvasást! *Niky*

Mikor indultam volna kifelé,- anyu már a kocsiban várt-, szembejött velem Zayn. 
-Szia. Beszélhetnénk?-kérdezte félve.
-Szia. Mond gyorsan.
-Hát. Miért... miért nem jöttél el a randira?-fél. Hallom a hangján, hogy fél. Nem tudtam megszólalni. Végül nagy nehezen kinyögtem. 
-Anyum megtiltotta, hogy találkozzak veled.-mondtam, majd elfordítottam arcomat anyu felé, aki bent ült az autóban rám várva. Intett, hogy menjek már.-Bocsi, de most mennem kell.-indultam meg a kocsi felé, de visszarántott a karomnál fogva.
-Perrie! Nem tudom hogyan érzel irántam, de én szeretlek. Még ha anyukád meg is tiltotta, hogy találkozzunk.-Ezen oltárian meglepődtem. Én is szeretem. Nagyon, csak nem merem megmondani neki. De most itt a lehetőség! Hajrá Perrie!
-Zayn... Én is szeretlek. Csak eddig nem volt merszem bevallani. De most már tényleg mennem kell!-vettem el kezeit az enyémekről és beszálltam a kocsiba. Anyu elindult. A kocsiban nem szólaltam meg, csak annyit mondtam, hogy "mehetünk". Még egyszer hátranéztem. Ott állt mozdulatlanul. Mikor magához tért, és még láttam, megfordult, majd beszállt egy fekete kocsiba. Mi is elhajtottunk. Anya megállt. Végre hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, és egyenest felrohantam a szobámba. Hat óra. Szuper. A könnyeimmel küszködtem, miközben előkerestem a naplómat. Egy régi szokásom, hogy beleírom a naplóba a történteket. Miután megtaláltam elkezdtem írni bele.

"Kedves naplóm... Találkoztam Zayn-nel. Olyan jó volt látni. Hogy nem haragszik rám. Vagyis remélem. A legjobb a mai napomban az, hogy felvettek az X-Factor-ba. Még szerencse, hogy Jesy-vel és még egy lánnyal kerültem egy csapatba. Mert ugye a lányok is jelentkeztek, csak az a kár, hogy nem egy csapatba kerültünk mindannyian. Mikor vége lett a meghalgatásnak Zayn kint volt. Zayn... Zayn... Zayn... Rá gondoltam, miközben énekeltem. Olyan csillogó sötétbarna szemei vannak... És a haja. Olyan... sexy. Na de mind egy. Lejárt a mai nap is. Félig jól, és félig rosszul telt. Ilyen az élet. Ne tehetünk ellene semmit.  By: Perrie Edwards.

Miközben írtam a mai napomról, elkapott a sírás. Nem tudtam tovább bent tartani. Kitört belőlem. Szeretem Zayn-t. Tudom, nem lenne szabad ezt mondanom, de szeretem. Felnyitottam a laptopomat, felléptem Twitter-re. Bekövetett. Visszakövettem. A lányokat is visszakövettem. Lett egy csomó új követőm, mindet visszakövettem. Láttam egy csomó szép kiírást a mai X-Factor-ról. Például ezt: "Wááá!! Perrie Edwards a kedvenceeem!! Olyan jó a hangja!! *-* " Mosolyogtam egyet, majd tovább mentem. Zayn írt ki tíz perce. Nagyon meglepődtem, hogy ide kiírta. "I love you, but your mom doesn't allow me to meet with you...". Ez magyarul annyi tesz, hogy: "Szeretlek, de anyud nem engedi meg, hogy találkozzak veled...". Tetszikeltem és tovább lapoztam lefelé. Más nem volt nagyon érdekes, ezért kiléptem. Rápillantottam az órára. Alvásidőt mutatott, azaz nyolc óra. De mind egy. Gyorsan elmentem fürdeni, bebújtam az ágyba, bedugtam a fülest a fülembe, és rányomtam Katy Perri: Roar számára. Utána ment folyamatosan a többi zene, mígnem olyan tíz óra körül az álom hatása alá kerültem.

~Ötödik rész~

Hali, meghoztam  a következő részt! Remélem, hogy tetszik nektek! 

Puszi Timi xx

Anyu nem fogadta túl jól a hírt miszerint Zack-kel szakítottunk, és máris mással vagyok. Sőt, totál kiakadt. Először szobafogságot rendelt el, de rájött ez hülyeség lenne. Majd megtiltotta, hogy találkozzak Zayn-nel. Próbáltam győzködni, hogy csak a mai napot engedje még meg, de nem sikerült. Nem engedett a büntiből, szóval nem volt mit tennem. De aztán eszembe jutott: Elmondtam neki, Zack mit mondott nekem, de Ő még mindig nem tágított. Azt mondta, én találtam ki, és hogy a srác nem képes ilyenekre. Ezek után könnyekkel küszködve szaladtam fel a szobámba, és félve nyomtam meg azt a számot, amit ha meglátok telefonom kijelzőjén, mindig elmosolyodok. Már vagy 1 perce csörgettem mikor, egy hang szólt bele:

- Halló? –kérdezte reggeli rekedt hangján.

- Szia Zayn, Pezz vagyok!

- Szia - szólalt bele most már sokkal frissebben, mint az előbb. – Már alig várom, hogy láthassalak este. –mondta, mire szívem elkezdett dobogni, és szememből könnyek folytak. Nem akarom Őt megbántani.  Ő annyira szeretetre méltó!

- Pont erről akartam veled beszélni…- kezdtem. – Szóval…, én nem…,nem mehetek ma este el! – hadartam el, mire a válasz csak egy vonalsípolás volt. Letette. Sikerült megbántanom Őt, és még csak 3 napja ismerem személyesen. Azt hiszem, az esélyeimnek lőttek.

*Zayn szemszöge*

Perrie. Ő az a lány, aki az első pillanattól kezdve, mikor megláttam, megbabonázott. A kék szemei és a szőke haja… Nem értem magamat. Pezz pont az ellentéte az összes barátnőmnek. Nekem eredetileg a barnahajú, barnaszemű lányok jönnek be, de Ő más. Ő felkelti az emberek figyelmét gyönyörűségével. Ráadásul indul az X-Factorba, ami egy nagyon jó döntés volt Tőle. Eszméletlen hangja van. Amikor azon az estén észrevettem Őt, és kiderült, hogy ott dolgozik, kérdés sem volt számomra, hogy egy ideig ez lesz a törzshelyünk. Meg kell szereznem Őt. Lehet, hogy engem választott, de nem érzem még magaménak. Lehet, azt hiszik majd, hogy csak kihasznál, ha megtudják ezt az egészet, de Ő nem tenne ilyet. Az arca nem erről árulkodik.

Ezeken gondolkoztam azelőtt, mielőtt, felhívott volna, és le nem monda a randit. A telefont azonnal lecsaptam és dühöngve, feszülten mentem ki az ajtón. Olyan szerencsétlen vagyok. Miért van az, ha tetszik ez a lány, küzdenem kell érte, és nem ugrik azonnal a nyakamba? Meg van! Mert Ő más, mint a többiek. Ő különleges!

- Zayn haver mi a baj? - kérdezte az ír srác félve. Igen, úgyszólván, levertem az egész polcot, feldöntöttem a kanapét, és még sorolhatnám... Nem csoda, hogy fél tőlem.

- Csak lemondta a randit. – mondtam halkan. - Érted Te ezt? Én nem tudom, miért. Nem csináltam vele semmit, amivel megbántottam. Most legalább azt sem tudom, mikor látom Őt újra. Ma nem kell dolgoznia bent. – fejeztem be, mire csend állt be. Niall egyszer csak felnézett, és elvigyorodott. Valamit kitervelt

- Zayn, holnap lesz az X –Factor válogató! Szerintem menj el és nézd meg ott Őt, aztán beszélhettek. Na, mit szólsz hozzá? –mondta Niall, mire elgondolkoztam. Ez egy nem is olyan nagyon rossz ötlet.

*másnap, Perrie szemszöge*

Reggel nagyon izgatottan keltem. Azon kívül, hogy a randink elmarad Zayn-nel, ma lesz az X-Factor válogató, szóval nagyon izgulok. Zayn-nel még azóta sem tudtam beszélni. Szerintem elvesztettem minden esélyemet Nála.

Elmentem lefürdeni, majd utána nem tudtam mit vegyek fel. Fél órán keresztül álltam a szekrény előtt, és csak néztem a választékot. Semmi sem tetszett annyira, hogy felvegyem egy ilyen alkalomra. Tudom, nem kell kiöltözni, de mégis csak nézik a külsődet is, a hangodon kívül.

2 óra múlva már az X-Factor stúdiójában álltam. Magamra ragasztottam a számom, majd leültem egy üres székre anyukámmal. A tömeg egyre csak nőtt, én meg egyre jobban izgultam. A produkciók változatosak voltak. Volt, ami nagyon szörnyű volt, volt, ami nagyon jó.

Pár perc múlva szólítottak. Mielőtt felmentem volna, még szorosan megöleltem anyut, majd nyeltem egy nagyot. A színpadon bemutatkoztam, majd elkezdődött a dal. Sosem gondolta volna, hogy nem rontom el. A zsűri és a közönség megtapsolt, majd a zsűrik értékeltek. Továbbjutottam. Igaz, hogy csapatban, de bent vagyok. És amilyen kicsi világ, így pont Jesy-vel kerültem össze, meg még egy lánnyal.  Az is kiderült, hogy Leigh-Anne és Jade is jelentkeztek. Ők is egy csapatba kerültek. Mikor megláttuk egymást elröhögtük magunkat. Úgy látszik, tényleg egy dolgon fut az agyunk.Mikor indultam volna kifelé,- anyu már a kocsiban várt-, szembejött velem Zayn. 

~Negyedik rész~

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog! ~Anikó:*

Próbáltam közéjük állni amikor éppen Zayn akarta megütni Zacket, de ő elhajolt én meg mögötte álltam. Zayn engem ütött meg véletlenül. Elájultam.
Amikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Számomra ismeretlen szobában voltam. Egyszerű volt de mégis szép. Kimentem a szobából és elindultam le a lépcsőn,láttam, hogy ott van Zac és a One Direction.-tehát a 1D házban vagyok-. Zayn egyből odajött és meg kérdezte:
- Jobban vagy?
- Igen,de nagyon fáj a fejem nem tudnál adni egy fej fájás csillapítót?
- Máris hozom.
Odamentem fiúkhoz, és leültem, Harry megkérdezte, hogy nem-e kérek valami ennivalót.
- De igen,köszi. Csinált egy szendvicset.
- Köszönöm Harry.-mosolyogtam
- Szívesen.-mosolygott
Zayn megjött a gyógyszerrel,adott egy pohár vizet és bevettem.
- Köszönöm Zayn.
- Szívesen.-mosolygott-és nagyon sajnálom, hogy megütöttelek.
- Nem baj, hisz véletlen volt
- Akkor nem haragszol?-kérdezte
- Nem-mosolyogtam,és megöleltem
- Khmm. Perrie, beszélhetnénk?-kérdezte Zac
- Igen.-mondtam

Kimentünk az udvarra,és elkezdtünk beszélgetni:
-Te hogyan kerülsz ide?-kérdeztem meglepődve
- Amikor beszéltünk telefonon és elmodtad, hogy randizni akar veled az egyik nyálgép,akkor egyből felszálltam egy repülőre és idejöttem.-válaszolta kissé idegesen
- Mi az, hogy nyálgép?-kérdeztem felháborodva
- Hát mást nem tudnak csinálni csak nyávogni-mondta idegesítő hangon- na mindegy, azért akartam veled beszélni, hogy most mi lesz velünk? Kit választasz?
- Hogy micsoda?-néztem nagy szemekkel-most komolyan választanom kell köztetek? Ezt nem teheted velem-egy könnycsepp csúszott le az arcomon.
- Mennyi időt adsz, hogy döntsek?-kérdeztem könnyezve
- 5 perc elég nem?
Elmentem leültem kint egy padra és elkezdtem gondolkozni,nagyon nehéz volt. Zac-et nagyon régóta ismerem és ő volt az első szerelmem,de néha nagyon bunkón viselkedik velem. És ott van Zayn,Zayn nagyon helyes és figyelmes, nagyon jól érzem magam vele,lehet kezdek többet érezni iránta. Nem tudtam dönteni,de végül sikerült. Zac odajött kb. 10 perc után és megkérdezte mire jutottam.

- Figyelj-kezdtem- ugye tudod, hogy nagyon régóta ismerlek és te voltál az első szerelmem?
- Igen tudom.
- De nagyon sokszor voltál velem bunkó és egyszer meg is ütöttél amit megbocsátottam,mert annyira szeretlek-mondtam már szinte sírva- és ott van Zayn aki nagyon helyes,figyelmes,kedves meg minden és azt hiszem kezdek többek érezni iránta-mondtam félve.
Zac erre nagyon ideges lett és elkezdett kiabálni.
- Tehát akkor őt választod?-kiabált
- Igen,Zac ne haragudj-sírtam
- Nem haragszok áá dehogyis de tudod mit nem is szerettelek és csak arra kellettél-köpte oda a szavakat-volt nekem más rajtad kívül-mondta végül
Én csak sírtam és sírtam nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta és ezt tette velem,pedig annyira szerettem... az első szerelmem volt. Közben elment én bementem a házba és mondtam Zayn-nek, hogy vigyen haza. Elindultunk és a kocsiban kérdezte, hogy mi történt. Elkezdtem mesélni:
- Kihívott ugye hogy beszélni akar velem és azt mondta, hogy válasszak köztetek,én téged választottalak,és akkor azt mondta , hogy én csak arra kellettem neki és volt mellettem más meg nem is szeretett.-zokogtam
- Hogy mi?-nézett nagy szemekkel Zayn-te komolyan engem választottál ennyi ismeretség után?-láttam rajta, hogy nagyon örül.
- Igen-válaszoltam mosolyogva.
- Hát ez rohadt jó-nagyon örült. Én csak mosolyogtam. Közben hazaértünk,megköszöntem Zayn-nek,hogy hazahozott.
- Nincsmit-mondta-és azt szeretném megkérdezni,hogy holnap nem-e tudnánk befejezni az elmaradt randinkat?-kérdezte bizakodva.
- De igen-mosolyogtam rá.
- Akkor este hétre érted jövök.-mondta
- Rendben, kész leszek.
Mielőtt elment volna megcsókolt.
-Szia Zayn,és köszönöm
- Igazán nincs mit, akkor holnap-mosolygott
Bementem a házba elindultam a szobámba,hogy lefeküdjek mert már este volt. Halkan mentem de anyu kijött a szobából.
- Hol voltál eddig?-kérdezte
- Öhmm Zayn-nel voltam.
- És mivan Zac-cel?.kérdezte
-Majd holnap elmesélek mindent,most fáradt vagyok..Jó éjszakát-mondtam
-Neked is.
Bementem a szobámba gyorsan megfürödtem majd lefeküdtem az ágyamra és az álmok világába kerültem.

~Harmadik rész~

Sziasztok! Meghoztam nektek a következő részt! Remélem fog tetszeni! Megpróbáljuk minél előbb hozni a kövi részt! Ha elolvastátok, ne felejtsetek el kommentelni! Puszi: Zsófi :)

Visszamentünk a színpadra, és záró számként elénekeltük a (z) We Are Young számot. A fiúk leültek egy asztalhoz, és Zayn le se vette rólam a szemét. Liam minden számunkat felvette videóra, aminek nagyon örültünk. A szám végén a fiúk odajöttek hozzánk és elkezdtünk beszélgetni:

-Sziasztok lányok, nagyon szép hangotok van! Egy banda vagytok? -kérdezte Louis-
-Köszi, de nem vagyunk banda..-mondtuk majdnem egyszerre-
-Perrie, meghívhatlak egy italra? -mondta Zayn én meg fülig elpirultam-
-Persze! -mondtam nagy nehezen.-
-Huhaaa, Zayn nagyon beindult!! -mondta Harry, azzal leléptek a többiekkel-

Leültünk egy asztalhoz, és már rendeltünk is.

-Szóval..-mondta az italát kortyolgatva- mesélj magadról!
-Hát..Perrie Edward vagyok, de szólíts csak Pezz-nek! Nemrég költöztünk ide anyával, itt dolgozom énekesként és jelentkezem az X-factorba! Te is mesélj valamit!
-Tényleg? Az nagyon jó! De szerintem te már tudsz rólam mindent!
-Igen, igaz! És van barátnőd?
-Hát jelenleg nincs, miért érdekel?
-Jaj, bocsi, csak izgatott vagyok és csak úgy kicsúszott!
-Semmi baj! Ha már itt tarunk neked van barátod?
-Igen van, ahol régen laktunk, ő is ott lakik...csak ahogy elköltöztünk nem nagyon beszéltem még vele.
-Értem. És meddig lesztek itt Londonban?
-Nem tudom. -mondtam- De sajnos mennem kell, holnap ugyanitt megtalálsz!
-Kár..Megadod a telószámod?
-Persze! -mivel nem volt nálam papír ezért egy szalvétára írtam- Tessék, bármikor hívhatsz! Na de most már tényleg mennem kell! -mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára és már rohantam is haza-

Haza értem, a csajokkal is beszéltem, holnap átjönnek bulizni! Már alig várom! Anya már lefeküdt mert későre járt. Én is indultam az ágyba, amikor Zayn hívott! Nagyon meglepődtem, hogy mit akar tőlem ilyen későn. Felvettem.

-Szia Pezz, nem zavarlak? -mondta suttogva, hogy a többi srác ne hallja-
-Szia, már éjfél van!! Na jó, mond! Mit szeretnél?!
-Bocsi, csak annyit szeretnék kérdezni hogy holnap ráérsz-e?
-A csajokkal van programom, miért kérded?
-Háát...öhm...csak annyit szeretnék kérdezni, hogy...lenne kedved eljönni randizni?

Nagyon meglepődtem, mi ez ha nem álom?  1 percig nem jött válasz.

-Halló, Pezz itt vagy még?
-Igen, a válaszom igen!
-Remek, holnap este találkozunk!

Anya lépett be az ajtón.

-Pezz, miért nem alszol?
-Most akartam menni, csak Zayn hívott...Holnap randizunk.
-Ezt komolyan gondoltad? -mondta kicsit felháborodva- És mi lesz Zac-kel?
-Jaj ne!! Teljesen kiment a fejemből! Mit csináljak?
-Majd holnap megbeszéljük! Feküdjünk le!-mondta és már le is feküdtünk-

*Másnap*

Reggel korán keltem, hogy beszéljek Zac-kel.

-Halló, Zack?

-Öhm...hello! Ki beszél?
-Én vagyok az, Pezz!
-Bocsi, csak nem írta ki! Hogy vagytok?
-Jól köszi, már Londonban vagyunk, van munkám egy hotelben énekelek esténként..Tegnap találkoztam a(z) One Directionnal! Egy italra és meghívtak, és...
-Akkor remélem jól érzed magad!
-Igen..És hát az egyikőjük ma randizni szeretne velem...De mondtam neki hogy már van pasim!
-Oh, tényleg? Elmész Londonba és már találsz magadnak mást? Ennyit számítottam neked? Rendben! Felejtsd el hogy jártunk!
-De Zac! -már nem tudtam befejezni mert letette-

Hívtam, hívtam. Nem vette fel. Én csak sírtam, amikor eszembe jutott hogy mennem kéne dolgozni..Gyorsan kiválasztottam egy ruhát:

Fújtam magamra a a kedvenc parfümömből, és már indultam is. Még nagyon piros volt az arcom a sírástól, ami a lányoknak fel is tűnt.
-Mi a baj Pezz?
-Csak szakítottam a régi pasimmal Zac-kel és szomorú vagyok, mert nagyon régóta ismerem.
-De miért? -vigasztalt Jade-
-Elmondtam neki hogy Zayn elhívott randizni és ő ennek nem örül, mert nagyon utálja az 1D-t.
-Komolyan?? Ennek nem örülsz?
-De igen, csak nem szeretnék haragban lenni Zac-kel. De mindegy, menjünk énekelni!

Felmentünk a színpadra, és egész estig énekeltünk.

Este 8 óra körül a fiúk ismét felbukkantak, és leültek ugyan ahhoz az asztalhoz. Zayn nagyon kicsípte magát. Még fél órát énekeltünk a színpadon, aztán végül együtt indultunk el progit csinálni a lányokkal, és a srácokkal. Nagyon jól éreztük magunkat! A srácok nagyon viccesek!
Este 10 óra lehetett, amikor a lányok haza mentek, de a fiúk se maradtak sokáig, csak Zayn és én.
-Mi a baj Pezz? Egész végig olyan szótlan voltál!
-Csak elmondtam Zac-nek hogy veled randizok ma, és ő ezért megharagudott, és szakítottunk..-és újra egy könnycsepp csúszott le az arcomon-
-Ne sírj Pezz, én tehetek róla! Vissza kell csináljuk ez így nem mehet tovább! -letörölte  a könnycseppet az arcomról, és megcsókolt.-
-Zayn! -mondta egy hang a távolból- Zayn Malik!
-Igen? Ki az?
-Zac! Te mit keresel itt? -mondtam még mindig sírva-
-Látom, nagyon élvezitek! De én még nem hagytam annyiban!
-Azt hittem ezt már megbeszéltük! -már kezdtem ideges lenni-
Zac nem is figyelt rám, de le se vette szemét Zayn-ről, szerintem itt valami történni fog és ahogy ezt kimondtam már Zac megütötte Zaynt.
-Elég legyen fiúk!
Próbáltam közéjük állni amikor éppen Zayn akarta megütni Zacket, de ő elhajolt én meg mögötte álltam. Zayn engem ütött meg véletlenül. Elájultam.

~Második rész~

Sziasztok! A részek valahogy felcserélődtek és ezért újra kitettem ezt a részt (Zsófi). Igazából Timi írta, szóval remélem tetszik, komiban várom a véleményeket!! :)

A házunk, amiben lakni fogunk, nagyon szép volt. Az én szobám olyan volt, mint én. Anyu már biztos eleve így akarta ezt az egészet berendezve, mire megérkezünk. Hát, sikerült! Kinyitottam a bőröndömet és elkezdtem kipakolni. A legfelső polcra tettem a mindennapi ruháimat, a középsőre azokat, amiket randira vennék fel, de persze ezek csak farmerek, meg pólók, a legalsóra pedig az itthoniakat.

Mivel ez mégis csak London, a világ egyik legdrágább városa, muszáj, vagyok valahol dolgozni, ezért elindultam, és az összes lehetséges állást megnéztem. Volt egy cukrászdában, ami azért nem jött össze, mert nem túl nagy a sütési tudományom. Amit meg tudok csinálni, az nem túl jó. Pincérállás is volt, de azon hamar túlléptem. Nem leszek senki csicskája. Még a Victoria Secret modellügynökségnél is volt hely, de az alakom miatt azonnal elutasítottak. Így az utolsó lehetőségem egy hotel volt, amibe fellépőket kerestek estére. Na, ez már tetszett! Csak elénekeltem egy dalt, és már fel is vettek, ráadásul ez London egyik leghíresebb hotelja. Anyum remélte, hogy jobb munkát találok, de végül is, ezzel is elégedett.

Az első munkanapom ma este lesz. Rajtam kívül még három lányt vettek fel, aminek nagyon örülök. Jesy, Leigh-Anne és Jade nagyon aranyosak. Hamar jóban lettünk. Mivel négyen vagyunk, így együtt kell énekelnünk egy csapatban. Három dalt kell előadnunk, azok közül az egyik a Counting Stars című dalra esett. Az este folyamán a vendégek kérhetnek tőlünk számokat és azokat vagy együtt vagy szólóban előadhatjuk.

Egész délután csak énekeltem. Néha már a szomszédok ránk is szóltak, mi ez a nagy lárma, de nem nagyon zavart.

Este hétkor kezdődött a melónk. Már mind a négyen nagyon izgultunk. Felcsendültek az első dallamok és elkezdtem énekelni a(z) One Republic számot. Ezt a dalt kevertük a Holy Gray-jel és a Smells Like Teen Spirit-tel. Nagy sikert arattunk. A következő pillanatban egy nagyon ismerős fekete hajú srácot vettem észre. Öten voltak. Mikor felismertem azokat a híres göndör fürtöket, minden világossá vált. A(z) One Direction itt van. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, mikor Zayn rám nézett. Azok a gyönyörű barna csillogó szemek!

Mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott, felállt, és a színpadhoz jött, és kért tőlem egy számot. A Bad Boy  című számot mondta, így azt kezdtem el. Egész végig mosolyogva figyelt, majd a szám végénél mondott valamit csapattársainak és odajött hozzám.

- Mi a neved?- kérdezte, még mindig azzal az ellenálhatatlan mosolyával.

- Öhm… Perrie…. Perrie Edwards- dadogtam.

- Én Zayn vagyok, de szerintem már ismersz – kacsintott rám. Ez volt az a pillanat, hogy majdnem elájultam, mikor is a főnök szólt, hogy jöjjek vissza, mert énekelnünk kell.