~Hatodik rész~

Sziasztook! Meghoztam a kövi részt! Kis késéssel, de itt van! A következő részt Zsófi írja. :)  Jó olvasást! *Niky*

Mikor indultam volna kifelé,- anyu már a kocsiban várt-, szembejött velem Zayn. 
-Szia. Beszélhetnénk?-kérdezte félve.
-Szia. Mond gyorsan.
-Hát. Miért... miért nem jöttél el a randira?-fél. Hallom a hangján, hogy fél. Nem tudtam megszólalni. Végül nagy nehezen kinyögtem. 
-Anyum megtiltotta, hogy találkozzak veled.-mondtam, majd elfordítottam arcomat anyu felé, aki bent ült az autóban rám várva. Intett, hogy menjek már.-Bocsi, de most mennem kell.-indultam meg a kocsi felé, de visszarántott a karomnál fogva.
-Perrie! Nem tudom hogyan érzel irántam, de én szeretlek. Még ha anyukád meg is tiltotta, hogy találkozzunk.-Ezen oltárian meglepődtem. Én is szeretem. Nagyon, csak nem merem megmondani neki. De most itt a lehetőség! Hajrá Perrie!
-Zayn... Én is szeretlek. Csak eddig nem volt merszem bevallani. De most már tényleg mennem kell!-vettem el kezeit az enyémekről és beszálltam a kocsiba. Anyu elindult. A kocsiban nem szólaltam meg, csak annyit mondtam, hogy "mehetünk". Még egyszer hátranéztem. Ott állt mozdulatlanul. Mikor magához tért, és még láttam, megfordult, majd beszállt egy fekete kocsiba. Mi is elhajtottunk. Anya megállt. Végre hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, és egyenest felrohantam a szobámba. Hat óra. Szuper. A könnyeimmel küszködtem, miközben előkerestem a naplómat. Egy régi szokásom, hogy beleírom a naplóba a történteket. Miután megtaláltam elkezdtem írni bele.

"Kedves naplóm... Találkoztam Zayn-nel. Olyan jó volt látni. Hogy nem haragszik rám. Vagyis remélem. A legjobb a mai napomban az, hogy felvettek az X-Factor-ba. Még szerencse, hogy Jesy-vel és még egy lánnyal kerültem egy csapatba. Mert ugye a lányok is jelentkeztek, csak az a kár, hogy nem egy csapatba kerültünk mindannyian. Mikor vége lett a meghalgatásnak Zayn kint volt. Zayn... Zayn... Zayn... Rá gondoltam, miközben énekeltem. Olyan csillogó sötétbarna szemei vannak... És a haja. Olyan... sexy. Na de mind egy. Lejárt a mai nap is. Félig jól, és félig rosszul telt. Ilyen az élet. Ne tehetünk ellene semmit.  By: Perrie Edwards.

Miközben írtam a mai napomról, elkapott a sírás. Nem tudtam tovább bent tartani. Kitört belőlem. Szeretem Zayn-t. Tudom, nem lenne szabad ezt mondanom, de szeretem. Felnyitottam a laptopomat, felléptem Twitter-re. Bekövetett. Visszakövettem. A lányokat is visszakövettem. Lett egy csomó új követőm, mindet visszakövettem. Láttam egy csomó szép kiírást a mai X-Factor-ról. Például ezt: "Wááá!! Perrie Edwards a kedvenceeem!! Olyan jó a hangja!! *-* " Mosolyogtam egyet, majd tovább mentem. Zayn írt ki tíz perce. Nagyon meglepődtem, hogy ide kiírta. "I love you, but your mom doesn't allow me to meet with you...". Ez magyarul annyi tesz, hogy: "Szeretlek, de anyud nem engedi meg, hogy találkozzak veled...". Tetszikeltem és tovább lapoztam lefelé. Más nem volt nagyon érdekes, ezért kiléptem. Rápillantottam az órára. Alvásidőt mutatott, azaz nyolc óra. De mind egy. Gyorsan elmentem fürdeni, bebújtam az ágyba, bedugtam a fülest a fülembe, és rányomtam Katy Perri: Roar számára. Utána ment folyamatosan a többi zene, mígnem olyan tíz óra körül az álom hatása alá kerültem.